A poszt szerzője Németh Gábor, a B1 blogok alapítója.

(Figyelmeztetés: Mindenek előtt le kell szögeznem, hogy nem ismerem személyesen Papp Gergelyt, soha, semmilyen kapcsolatban nem álltam vele, különösen nem a bankszámlájával. Évek óta nem ettem a pizzájából, főleg nem ingyen. A diszkójába jár néhány ismerősöm, azt mondják jó, de én azt sem tudom, hogy hol van. Sőt, diszkóban sem jártam évek óta. A Budapest Parkba járok, így ha az is az övé, azt nem tudtam. Bocs. Hozzám köthető cég áttételesen sem áll vagy állt semmilyen kapcsolatban Papp Gergelyhez köthető céggel. Papp Gergely sem személyesen, sem közvetítő útján nem kért/motivált/bízott meg e poszt megírására. Papp Gergelyben és bennem az a közös, hogy fogalmunk sincs egymás létezéséről, azaz a 444 posztjának megjelenése után én persze felkészültem az életútjából. Közlemény vége.)

A minap megjelent egy tipikus 444-es, alázós poszt Papp Gergely vállalkozóról, amelyben a szerző hosszú hasábokon át jelzős szerkezetekben, állatos hasonlatokban, túljátszott modoroskodásban, vigyorogva kikacsingatós felsőbbrendűségben dagonyázik, és érezhetően roppant mód élvezi ezt. Nem állok neki részletekben sem leközölni az írást, itt van. Engem olyan érzés fogott el az olvasása közben, mint mikor az Andrássyn egy söröző, overallos, üldögélő munkás odakiabált röhögve a társának egy Gucci öltönyös fickóra mutatva, hogy "néddmá ez meg az asszony fősőjét vette fel vél'tlenül".

Nem is a poszt színvonaltalanságával akarok most foglalkozni, az olyan 444-es, na, ismerjük. (Például így emlékeztek meg Hamvas Béláról.) A PG-s írás üzenete viszont káros, és tovább erősíti a magyarokra Kádár óta jellemző, önsors-rontó reflexet:

a 444 az irigység húrjait pengeti.

Nyilván a többségi igénynek ez felel meg, de a közíró feladata pont nem a kocsmák világába süllyedni, hanem onnan kiemelni az olvasót, Kedves Ács Dani.

Ráadásul a 444 kvázi egy hajtáson belül mossa össze a Papp Gergely és Papcsák Ferenc "urizálását".

Ha valami, hát ez különösen gerinctelen húzás a szerzőtől. Sunyi, vizuális asszociációval máris egy platformra kerül egy közpénzek körül ólálkodó politikus és egy önerőből, saját termékekkel, ötletekkel, piaci környezetben (!) sikereket elérő fiatal magyar vállalkozó.

Pár éve barátom, Sanyi bácsi (a Symbol Budapest és a siófoki Palace tulajdonosa) mesélte nekem, hogy a Symbol azért sikeres, mert ő egy olyan étterembe ült be az USA-ban véletlenül, mint amilyenné a sajátját tette azután. Lenyűgözte a működés, a figyelem, a profizmus, a kiszolgálás, a dolgozók felkészültsége. Nem látott még olyat Magyarországon, hát hazahozta. Ilyen figurának tűnik ez a PG, és - fura - nem hallottam még a nevét sem, csak a 444 sarazásakor. Talán azért ismeretlen, mert nem az államtól kiszervezett pénzből nyitott vacak fánkozót.

Ez ennek a szellemiségnek, ez ilyen Ács Daniknak a bűne.

Azokról miért nem hallani sohasem a fősodrú médiában, akik létrehoztak, felépítettek egy terméket, céget? Miért arról kell folyton beszélni, hogy melyik kormányközeli vállalkozó mennyi állami zsét kapott, ahelyett, hogy olyan példákat állítanánk ez elé a pesszimista, Londonban mosogató nép elé, mint PG?

Mert a közíróink már rég nem fényt visznek, pusztán követnek és kiszolgálnak - olcsó közönséget, olcsó igényeket.

Kollégák! Egyik reggel menjetek be úgy dolgozni, hogy elképzelitek az előző írásotok által elért olvasókat fizikai valójukban (!). Én szeretem ezt az írásomat, mert az olvasói nem férnének el a Kossuth téren, Ezt pedig azért, mert az olvasói kitöltenék az Andrássyt a Hősöktől az Oktogonig. Ez nem faszméregetés. Ez segít átérezni a felelősségünket.

Ugyanakkor való igaz, hogy PG nem ért a nyilvános kommunikációhoz, és ezzel magára rakja a célkeresztet

Ha én lennék a PR-osa, akkor kapásból három alapvető tanácsot adnék neki:

1.) Alapszabály a szakmában, hogy nem írjuk ki az üzenetet, hanem rávezetjük a befogadó felet. Hatványozottan komolyabb (és pozitív) hatást vált ki, ha a mondandónk az üzenetünk hatására (!) a fogyasztó fejében (!) fogalmazódik meg. Aki ilyen helyekről csekkol be mint PG, az "LotOfMoney" akkor is ha nem írja oda, sőt! Mondok erre egy banális példát: pár éve a pirosnál besorolok álmaim autója mellé. Króm fényezésű, királykék Audi S8. Kiszárad a szám, azonnal érzem (!), hogy ez egy laza, stílusos, sikeres, respektálható, igényes faszi gépe. Aztán egy világ omlik össze bennem, mikor meglátom a rendszámát: "BOSS XY"... Azonnal egy frusztrált, "okosba megoldom" hapsit képzelek magam elé, már a kocsit sem látom szépnek. Morgok magamban: addig volt "BOSS", amíg én annak hittem a kocsi alapján. Mikor láttam, hogy a rendszámmal is győzködni akar, máris nem volt "BOSS". Ez egy szakma, vegyen fel rá szakembert.

2.) Aztán egy kiragadott példa: Azt írja a luxusszállós képe alá: "Sose sajnáld magadtól a Luxust, főleg ha megdolgoztál érte!!!" Nos: a helyesírás és a tartalom is rossz. Mennyivel nagyvonalúbb, erősebb, oszthatóbb lenne így: "A világon most százezernyi ilyen luxuslakosztály várja következő vendégét. Képzeld el a sajátodat. Aztán dolgozz meg érte, ne add fel, nyújtsd ki a kezed, szerezd meg. Én is így kerültem ide. Ez ma az én lakosztályom. Egy álommal kezdődött ez is." (Összecsaptam, de na.)

Még sok tanácsot adhatnék, de már csak egy gondolat jár ingyen PG-nek és másoknak: Igenis a belső értékekről kell szólnia ennek is. Ezek juttatják a sikeres embert abba a legjobb étterembe. Gazdagnak lenni nem pénz kérdése, hanem emberi tulajdonság. Ezt mindenki be tudja bizonyítani magának, ha a világelit köreiben mozog. Ha PG kipróbálná egyszer, hogy egy világszinten jegyzett étterembe váratlanul, pénz nélkül besétál, első szóra kapna asztalt. Ha jelzi, hogy elhagyta a tárcáját, szemrebbenés nélkül legyintenének rá: majd rendezi ha alkalmas. A gazdagság belülről fakad. Ha a gazdag ember összes pénze elveszik, másnap újra gazdag lesz. A gazdag tehát igenis magára legyen büszke, ne a pénzére. (PG helyében én azt írtam volna a belső értékekről szóló képe alá, hogy "Ha nem hozok pénzt, akkor is kiszolgálnak a világ egyik legjobb éttermében. Ne a pénzt keresd, hanem a belső erődet. Az majd magától pénzt teremt. Ami fontosabb: hitelt, emberségből, egyenességből, belső szilárdságból fakadót." (Ezt is rögtönöztem, de értitek.)

És most arcoskodok PG szórakoztató stílusában, mielőtt azt hinné néhány jóakaróm, hogy állást keresek. Imádom a stílusgyakorlatokat:

Németh Gábor vagyok. 6 éves országos kampányvezetői tapasztalattal bírok, rajtam kívül talán 4 ilyen ember él az országban. PR, marketing, válságkommunikáció, közlemény- és beszédírás. Sajtókapcsolatok menedzselése, országos díjak és szakmai elismerések, 6 sikeres, önellátóvá vált sajtós projekt egy év alatt, szellemírás (ha tudnátok kiknek...) És a lényeg: engem PG sem tudna megfizetni. Meg hülyén is nézne ki a beállított arcképem az Instáján egy éttermi és egy nyaralós fotó között azzal a szöveggel, hogy "PG "LotOfMoney" kommunikátorból is a legdrágábbat választotta!

És egy záró gondolat: Ha a 444-et zavarja, hogy valaki az arcával vállalja a vagyoni helyzetét, akkor remélem már szövegezik azt a posztot, hogy "A leglúzerebb ember a magyar valóságban":