Az elmúlt napokban új erőre kapott az MSZP-ben az online (és talán cseppfertőzéssel is) terjedő Molnár Zsolt-fóbia. A jelenséget csodálattal figyelem a partvonalról, mint a párt egykori támogatója, de bevallom, én sem értem.
Tény, hogy Botka László, aki az egész hisztériát kirobbantotta, különösen zavaros személyiség. Képzeljük el őt úgy, mint a családapát, aki nyaralni indul a pereputtyal. Az autó megy, megy, majd az M7-esen ereszteni kezd a bal hátsó kerék. A családapa ekkor kipattan a kocsiból, otthagyja a családját, és még vissza is kiabál nekik, hogy árulók.
Nagyjából ez történt Botka miniszterelnök-jelöltségével is. A kampány sűrűjében, vélt vagy valós nehézségek hatására gondolt egyet, és magára hagyta politikai családját. Ha ez nem lenne elég, még (persze konkrét nevek említése nélkül) fideszes ügynököknek is nevezi párttársai egy részét. Ugyanakkor Botka nem lépett ki ebből az "áruló" pártból, amit "fideszes ügynökök" mozgatnak, mert Szegedet csak megtartaná...
Ezt a nyilvánvaló árulást leplezendő megjelentek a színen az olyan ős-MSZP-s kreatúrák, mint például Juhász Ferenc, aki Molnár Zsoltot (!) hasonlítja egy megbízhatatlan nepperhez. Értjük, nem a volán mögül kipattanó Botkát. Mintha az MSZP bizonyos köreinek alapvetően fájna, hogy van még a pártban olyan fiatal politikus, aki úgy tud erős lenni hatalomtechnikában, hogy közben nem koptatja magát szakmaiatlan sárdobálással, nem ellenzi a baloldali összefogást, sőt, még egy fontos posztot is betölt a Nemzetbiztonsági bizottság parlamenti elnökeként.
De Botka árulása ide, az ős-MSZP-szauruszok egymondatos acsarkodásai oda, végül a Nyugati fény blog csak bebizonyította, hogy Molnár valóban áruló! Külön írást szenteltek a témának. A bizonyíték pedig az, hogy Molnár Zsolt és Németh Szilárd vitáján a fideszes politikus papírból válaszolgatott (!) Molnár felvetéseire. Csoda, hogy semmit sem értek...?
Kell még valamit mondanom, Ildikó?