Hirdetés

Stop.hu rövidhírek

Propeller.hu rövidhírek

Közösség

Iratkozz fel youtube-csatornánkra!

Utolsó kommentek

júl
28.
sarok

Á, ez nem egyházüldözés, „csak” cinikus kínzás

2014. július 28., hétfő 06:59 | Egyenlítő TV | Címkék: fidesz egyház parlament emberi jogok vallásszabadság orbán kormány iványi gábor alaptörvény magyarországi evangéliumi testvérközösség

Megszokhattuk, hogy azok számára, akik még nem növesztettek vízilóbőrt, és képesek a felháborodásra, minden évben elmarad az uborkaszezon. Blogunkmak is bőséggel kínál témákat a hazai botránykrónika. Ezúttal olyan témát választunk, amely a sok felháborító ügy közepette, méltatlanul kevés figyelmet kapott.

A jelenleg berendezkedő nagyonkeresztény-nagyonnemzeti kurzus védtelennek, erőtlennek gondolt egyházakat – köztük zsidó, buddhista és keresztény felekezeteket – nyomorgat kitartó következetességgel. Saját aljas, botrányos szabályait is felülírja, átértelmezi, mindehhez „alaptörvény”-módosítással próbálja a jogállami látszatot megteremteni.

Az általában csöndesen, saját környezetükben jótékony hatással munkálkodó felekezetek nagy részét egyetlen mozdulattal eltiporhatták volna, ha nem találnak emberükre egyik kiemelt célpontjukban, az Iványi Gábor által vezetett Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségben (MET). (Ne menjünk bele a lehetséges személyes indokok feszegetésébe, hiszen sokaknak jut eszébe azonnal, hogy Iványi Gábor a Fidesz őskorában az egyik Orbán-gyereket keresztelte, és ezért bizonyára bűnhődnie kell... Tény, hogy a MET megfojtása láthatóan fontos céljuk itt „valakiknek”.) Így viszont a MET-tel együtt, akár akarják kormánykörökben, akár nem, továbbra is napirenden marad a sok jó szándékú kis közösséget – és minden magyar demokratát, jóakaratú embert, a vallásszabadság hívét – érintő botrány.

Az Orbán-rezsim taktikája az időhúzás. A MET újabb és újabb „feltételt” teljesít – tavaly ősszel például az egyháznak majdnem húszezer (!) tagja nyilvánította ki egységét a Testvérközösséggel –, de az azt követő fél évben, a választásokig már „nem jutott idő” az ügy országgyűlési bizottsági tárgyalására. Most, júliusban született meg a kormánypártok képviselőinek újabb állásfoglalása. Azt gondolnánk, végre pont kerül ennek a gyalázatos önkényeskedésnek a végére? Aki ezt hiszi, még mindig nem ismeri Orbánékat. Azt ajánlják az Országgyűlésnek, hogy továbbra se adja meg az egyházi státuszt a kérelmező kis felekezeteknek. Az „indoklás”, amit ehhez kitaláltak, egészen hajmeresztő: elkezdték méricskélni a felekezet jótékony hatását, és nem találták elegendőnek...

A fideszesek és kereszténydemokraták azt próbálják bizonygatni, hogy ez nem is olyan nagy ügy, „legfeljebb nem egyházként” működik az, akivel ilyesmi történik, ez azonban nyilvánvalóan cinikus hazugság. Az egyházi státusz megtagadása, a döntés hosszú évekre elhúzása olyan jogoktól és lehetőségektől zárja el az így nyomorgatott felekezeteket, olyan állandó bizonytalanságban tartja őket, ami végső soron megfojthatja őket, ellehetetlenítheti szociális, oktatási, egészségügyi tevékenységüket. Ezzel pedig azokat az ezreket is sújtják, akik a függő helyzetben tartott felekezetektől kapják a segítséget.

Javaslunk egy ellenpróbát a cinikus Fidesz-politikusoknak: vonják meg az egyházi státuszt – mondjuk – a katolikus és a református egyháztól, és jól figyeljenek, mi történik.

Végezetül, itt is elolvashatja a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség állásfoglalását, amely a botrányos döntést kommentálja.


Iványi Gábor közleménye az Országgyűlés igazságügyi bizottságának eljárásával kapcsolatban,- 2014. július 19.

A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség nevében az alábbi nyilatkozatot teszem közzé az Országgyűlés Igazságügyi Bizottságának egyházunk és kilenc másik felekezet (Szabad Evangéliumi Gyülekezet, Evangéliumi Barátság Vallási Egyesület, Magyar Evangéliumi Egyesület, Mantra Magyarországi Buddhista Közösség, Magyarországi Szabadkeresztyén Gyülekezet Egyház, Magyarországi Názáreti Gyülekezetek Hitéleti Egyesülete, Magyarországi Bahá’i Közösség, Szim Salom Progresszív Zsidó Egyesület, Magyar Reform Zsidó Hitközségek Szövetsége) az egyházi törvény (Ehtv.) szerinti „elismerési eljárásával” kapcsolatban:
 
Tiltakozom a koncepciózus és sértő eljárás ellen, melynek során azzal citáltak bennünket egyházaink képviseletében a parlament bizottsága elé, hogy minden objektív törvényi feltételnek megfelelünk, a bizottság csupán azt vizsgálja, hogy „a vallási tevékenységeket végző szervezettel a közösségi célok elérése érdekében az Országgyűlés kíván-e együttműködni, illetve, hogy a vallási tevékenységet végző szervezet alkalmas-e a közösségi célok érdekében történő együttműködésre. A vizsgálat elsősorban a szervezet társadalmi támogatottságának felmérésére, különös tekintettel tagjainak számára, illetve az általuk működtetett, fenntartott (oktatási, nevelési, szociális, egészségügyi) intézményekre terjed ki.” (A bizottság július 8-ai jegyzőkönyvéből.)
Tekintettel arra, hogy mindezt az illetékes miniszter is vizsgálta, és az említett közösségeket rendben találta, legalábbis különös, hogy ugyanezt az Országgyűlés érintett bizottsága nem tartja megfelelőnek és megállapítja, hogy „az érintett vallási közösség önmaguk vagy intézményük útján végzett tevékenysége – így különösen történelmi és kulturális értéket megőrző, nevelési, oktatási, felsőoktatási, karitatív, szociális, család-, gyermek-, és ifjúságvédelmi, kulturális vagy sporttevékenység, ugyan többségük tekintetében figyelemreméltó, de csak kis társadalmi támogatottsággal bíró. Ezáltal megállapítható, hogy a felsorolt szervezetek közösségi tevékenységüket a társadalom egészére vetítve csekély hasznosulással végzik.” Erre tekintettel a bizottság (jelenlévő néhány tagja) szerint „az elismerés feltételei nem állnak fenn”.
 
Az Ehtv. körüli méltatlan eljárás önmagában véve is felháborító. Az egyházi törvény első változatát az Alkotmánybíróság többünk beadványára „közjogi érvénytelenség” címén megsemmisítette. A Velencei Bizottság súlyos kritikát fogalmazott meg. A következő módosítás még nehezebbé tette az egyházzá válás feltételeit. Újabb beadványunkra az Alkotmánybíróság ezt a törvényt is részben megsemmisítette, és kimondta, hogy a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség és további mintegy hetven, státuszától megfosztott egyház jogállását 2012. január 1-jével helyre kell állítani, és anyagi ellehetetlenítésüket is meg kell szüntetni (az érintettek kálváriája jelenleg is, folyamatosan tart). Mivel a Parlament a kormánnyal együttműködve újabb módosításában szinte lehetetlen új feltételeket szabott, és a Velencei Bizottság, illetve az Alkotmánybíróság által leginkább kifogásolt passzusokat szégyenszemre Alaptörvényébe süllyesztette, hogy azokat az Alkotmánybíróság se érinthesse többé, a Strasbourgi Emberi Jogi Bírósághoz fordultunk, mely összhangban a Velencei Bizottság és  a magyar Alkotmánybíróság megállapításaival megítélte jogunkat évtizedekkel ezelőtt szerzett, és jóhiszeműen, tisztességgel gyakorolt egyházi státuszunk helyreállítására és rehabilitálásunkra. A magyar kormány (hogy időt nyerjen) felülvizsgálatot kért, és közben lázasan dolgozik a kézben tartott jogi fórumok és  hivatalok általi jogfosztásunkon, közben  hamisan azt híreszteli, hogy a vallásszabadsághoz fűződő alapvető emberi jogunk nem sérül akkor sem, ha egyesületi formába kényszerítenek minket. Megjegyezzük, hogy utoljára ilyen visszaminősítés a nemzeti szocialista és fasiszta előretörés Horthy időszakában, ezelőtt hetven-nyolcvan évvel történt.

A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség nevében meggyőződésemnek adok hangot, hogy a strasbourgi döntés kötelezni fogja a magyar hatóságokat mind az egyházi törvény megváltoztatására, mind a megbántott és megalázott felekezetek jogainak helyreállítására.

Addig is azonban felhívjuk a magyar parlament képviselőinek figyelmét, hogy a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségnek az Igazságügyi Bizottság által „a társadalom egészére vetítve csekély hasznosulás”-nak ítélt, hitélete mellett gyakorolt társadalmi tevékenységét bátran beszámíthatja mind a tíz szóban forgó zsidó, más vallású és keresztény felekezetnek. Meggyőződésünk ugyanis, hogy a mintegy 40 intézményünkben több ezer hátrányos helyzetű gyermek számára végzett nevelési, felső- és közoktatási, művészeti iskolai, továbbá felnőttek és idősek számára szociális (idősek otthona, hajléktalanszálló), egészségügyi, családvédelmi és sporttevékenységre lehetőséget teremtő, ugyancsak több ezer személyt érintő, többé-kevésbé negyed százada végzett munkánk, tíz felé osztva is elég lenne tisztességes törvény eljárás esetén hasznosságunk bizonyítására.

Megemlítjük azt is, hogy a többi, eddig elismert vagy „bevett” felekezettel ezt a méltatlan tortúrát nem vitték végig, és a ránk kitalált mostani „törvényi szabályozás” egyértelműen arról árulkodik, hogy politikai döntéssel visszamenőleg meg akarnak fosztani jogainktól, a jövőben pedig meg akarják akadályozni azok érvényesülését.  

Megrendülten adunk hangot abbeli tapasztalatunknak, hogy a magyar állam törvényhozó testületén és hivatalain keresztül nem tisztességes polgárai jogainak érvényesülésén (ahogyan ez egy jogállamban magától értetődő lenne), hanem azok eltaposásán fáradozik. Mégis, hívő emberekként és rendíthetetlen demokratákként várjuk „a seregek Ura” által szerzett nap eljövetelét, (melyről „tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték őelőtte azoknak, akik félik az Urat, és becsülik az ő nevét”), melyen mindenki megláthatja, „hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és aközött, aki nem szolgálja őt…és feltámad…az igazság napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt”. (Malakiás könyve 3-4)

Budapest, 2014. július 19.                                                    
Iványi Gábor”

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz az Egyenlítő TV facebook-csoportjához!

júl
24.
sarok

Jelölt-szédelgők

2014. július 24., csütörtök 10:33 | Egyenlítő TV |

Eddig sem ítéltetett sikerre az a vállalkozás, amely ideológiai következetességgel próbálta vádolni a Demokratikus Koalíciót, de amit a Gyurcsány-szekta az önkormányzati választások közeledtével művel, az nem más, mint politikai házasságszédelgés.

(Egy elmaradt megjegyzés a DK-tüntetésen történt bántalmazás kapcsán: Gyurcsány Ferenc és politikai sleppje azzal védekezett, hogy egy párt nem tudja megválogatni tagjait, nem kezeskedhet mindenkiért, aki velük szimpatizál. Ez nem teljesen igaz. Ha ugyanis egy plurális, párbeszéden alapuló, demokratikus irányultságú formációt hoz létre valaki, amiben az elképzelések és eszmék szabad áramlása normálisnak tekinthető, akkor nem egy(agy)sejtű híveket toboroz a kontraszelektált szektájába, akik ököllel esnek az eretnekeknek. Aki szektát vezet, ne csodálkozzon, ha a követői droidok.)

A Demokratikus Koalíció jelenleg követett ideológiája nem bonyolultabb, mint egy faék: nyerni kell. Bármit. Bármi áron. Az önkormányzati választáson kiosztandó minden polgármesteri hely, képviselői mandátum megszerzése győzelemnek tekinthető, amelyért nem sok bármilyen árat megfizetni. Ha vállalhatatlan rasszista kell a népnek, akkor nekik is. Ha népszerű színésszel lehet győzni Budapesten, akkor azzal. Semmi nem számít, hisz a győzelem minden stratégiát igazzá és jogossá tesz. Elvégre a politikát nem gólra, hanem szavazatra játsszák. Aki többet kap, annak van igaza.

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz az Egyenlítő TV facebook-csoportjához!

júl
23.
sarok

Vicces mellényúlások: Varga Mihálynak semmi sem sikerül

2014. július 23., szerda 20:16 | Egyenlítő TV | Címkék: kommunikáció varga mihály propaganda orbán kormány

A Monty Python jelenetek egyik legnépszerűbbje a „Hülye járások minisztériuma” című (itt felfrissítheti az emlékeit). Nem kétséges, iIyen fontos ügyek gondozására feltétlenül komoly hivatalt kell felállítani. Egy jól megszervezett minisztérium aztán megbízhatóan ontja is a hülyébbnél hülyébb járásokat.

Varga Mihály gazdasági miniszter apparátusában viszont a jelek szerint buzgón szorgoskodnak a főnöküket hülye idézetekkel ellátó tisztviselők. Dicsérjük meg őket, hiszen a feladat teljesítésének nem ortodox módját választották. Az nem lenne nagy kunszt, hogy első pillantásra valami hülyeséget tegyenek le a miniszter úr asztalára, hadd olvassa fel, hadd mondja bele a mikrofonba. Ezek az idézetek, amiket Varga úr nyilatkozataiban hasznosít, önmagukban rendben lennének, csak attól kapnak gellert, hogy nem sok közük van az alkalomhoz. A hülyeség akkor a legszórakoztatóbb, ha a miniszter éppen az ellenkezőjét akarja mondani, mint amit az idézet a nyilvánosság számára jelent.

Varga Mihály már akkor megérdemelt  derültséget keltett, amikor Matolcsyt váltotta az unortodox-csodaügyi miniszteri poszton. Első nyilatkozatai egyikében így bizonygatta, hogy mennyire gyorsan fogja teljesíteni ígéretét: „Mire a levelek lehullanak”, teljesül. Ez a mondás eredetileg 1914 nyarán hangzott el, és a világháborúba magabiztosan vonuló hadseregnek szólt: őszre meglesz a győzelem. Ismert történelmi okokból ez az idézet azóta annak a jelképe, hogy mennyit érnek az ilyen ígérgetések. Gratulálunk, Varga úr. (Egyébként, amit a miniszter ígért, azóta sem teljesült, szóval akár nagyon ravasznak is gondolhatnánk a hülye idézetek megalkotóit, de félő, hogy nem gyűlt ott össze ennyi rafinéria.)

Ahogy említettük, a hülye idézetek gyártása azóta sem állt le.

Nem kell sokat keresgélni: egy friss Varga-interjúban (itt olvasható) a „csapataink harcban állnak” fordulat jön elő. 

hvg.hu: Lesz kiigazítás?
Varga Mihály: Olyan lépésekre lehet készülni, amelyek biztosítják az előre eltervezett költségvetési pálya megvalósítását. Vannak kockázatok most is: az infláció szintje elmarad a költségvetés tervezésekor gondolttól. Ugyanilyen kockázat a kötelezettségszegési eljárásokból eredő bírságok és uniós támogatások visszatartásának lehetősége. Ezekre is fel kell készülni. (Az interjú készítésének másnapján jelentette be Varga a 110 milliárdos „kiigazítást”.)
hvg.hu: Egy ilyen lépés lenne az útépítő cégekre kivetendő visszamenőleges különadó, ami egy brüsszeli büntetést kompenzálna?
Varga Mihály: Csapataink harcban állnak, nincs még végleges döntés.”

Varga háttéremberei úgy látszik, kedvelik a történelmünk tragikus korszakaira utaló idézeteket. Ez a „csapataink harcban állnak” például 1956. november 4-én, Nagy Imre miniszterelnöki rádióüzenetében hangzott el.
Kétséges azonban, hogy a brüsszeli büntetés ügyében ezt beidézve, Varga olyasmit akart volna mondani, hogy esélyünk sincs a győzelemre, sőt, az ő kormánya már éppen menedéket kért egy követségen – mint ahogyan az 1956-os üzenet elhangzásának óráiban a Nagy Imre-kormánnyal ez már megtörtént. Ha nem ezt akarta is, mégiscsak ilyen utalást sikerült ide rángatnia...

Ehhez is gratulálunk, csak így tovább!

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz az Egyenlítő TV facebook-csoportjához!

júl
21.
sarok

Mi legyen a Szabadság téri emlékmű-lázálommal?

2014. július 21., hétfő 21:06 | Egyenlítő TV | Címkék: fidesz kormány hazugság tüntetés holokauszt orbán viktor cinizmus schmidt mária emlékmű szabadság tér 1944 emlékezés holokauszt emlékév megszállási emlékmű történelmi felelősség

Orbán Viktor és egyik rossz szelleme, Schmidt Mária szellemi és erkölcsi színvonalát dicsérve, fideszék odarondították a szobrukat a Szabadság térre. Sok szó esett már a közlekedéskímélő – vagy inkább sunyi – hajnali szoborállításról, és az avatás elmaradásának bejelentése sem a tökös szimbólumgyártó szándék bátor megvallását jelzi. Sokkal inkább a saját maguk által elrontott ügy romjai alól való menekülést.

A szobor azonban ott van, és most már az a kérdés, mi legyen vele. A civil emlékmű, amit az ellenállók több mint száz nap alatt sok egyéni emléktárggyal odaépítettek mellé, szép, nemes válasz. Kopott cipők, rossz bőröndök, szemüvegek, képek és szövegek, és rengeteg, rengeteg emlékkő, a legtöbbön nevek, üzenetek. Ezt mindenképpen meg kell védeni. Találkozóhellyé vált, a jóakaratú emberek önkéntes demonstrációjának helyszínévé.

A civil emlékhely együtt tud létezni az Orbán-féle szoborral, akár az idők végezetéig. Aki akar, választhat közülük odajárulva.

A szobor felállítása utáni első düh mindjárt kitermelt egy aktivista-választ is: a szobor kapott rendesen tojást, joghurtot. Ez már nem túl elegáns válasz, de ha Budapest népe ezt választja, ez is egy üzenet lehet: ússzon mindig tojásban az a rondaság.

Sokat lehet hallani-olvasni politikusok és civilek fogadkozásáról: amint lehetőség nyílik rá – például a város, az ország demokratikus, antifasiszta politikai erők irányítása alá kerül – azonnal repüljön ez a giccskupac a szoborparkba. Igen, ez is egy opció, ha ez sem hangzik valami jól: túl hosszúra nyúlik már ebben az országban a szoborháború, egyik rezsim a másik jeleit, szimbólumait tünteti el a közterekről. A huszadik század legborzalmasabb szobor- és utcanév-irtását a kommunista rendszer végezte el, de amit most az Orbán-rezsim és a Tarlós-féle fővárosi vezetés művel, újra alkalmas alap lehet a hisztérikus hivatkozásra a következő szoborháborúhoz.

Lenne még egy lehetőség, ami talán a hosszú távú konszolidáció irányába terelhetné a dolgokat. Hagyjuk most már ott a botrányos, gyalázatos szobrokat, ahova egy-egy rezsim odaerőszakolta. Maradjon ott ez a „megszállási emlékmű” is, mementónak. De amikor eljön az ideje, tegyünk oda többnyelvű tájékoztató táblát: legalább annyi álljon rajta, hogy ezt az izét az Orbán-kormány idején állították fel, a holokauszt 70. évfordulójának évében, több hónapos kitartó civil tiltakozás ellenére...

Mindenki számoljon azzal, amikor a jelenben hülyeséget, aljasságot csinál, hogy lesz még utókor is.

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz az Egyenlítő TV facebook-csoportjához!

júl
17.
sarok

Rendpárti baloldal

2014. július 17., csütörtök 08:22 | Egyenlítő TV | Címkék: szolidaritás MSZP Fidesz Miskolc Pásztor Albert rendpárti

A lehetetlenre mi sem vállalkozunk – márhogy kimossuk a szarból ezt az egész miskolci históriát. Arra azonban kísérletet teszünk, hogy – ha nem is bizonyítjuk – jelezzük: a rendpártiság egyáltalán nem összeegyeztethetetlen a baloldallal. Elméleti levezetés következik, tessék a helyén kezelni. A fordulatot a végére tartogatjuk.

Tételezzük fel azt, az ideológiai megfontolásoktól nem túl távoli eshetőséget, hogy a (mindenkori) baloldaliság egyik alapeszménye, sőt, társadalom-megtartó erőnek vélt ideája a szolidaritás. Annak felismerése, hogy társadalmunkat egymásra épülő közösségek halmaza alkotja, amelyben az egyének és csoportok egymásra utaltsága csupán az utóbbi mértékében mutat különbséget. E kölcsönös függés állapotának felismerése és kezelése a baloldaliság egyik fundamentuma, amely alapjaiban különbözteti meg akár a liberális, akár a konzervatív társadalomeszményektől. (Utóbbi kettő a klasszikus értelmezésben viszonylag közel áll egymáshoz, mikor azt állítják: amennyiben a populációban egyre többen képesek egyénileg sikeres életet élni, az az egész társadalom számára kedvező fejlődési irányt szab.)

A baloldaliság szolidaritást hirdet és vár el a legkisebb csoportok tagjaitól egészen nemzetállami, sőt – ma már – azon túlnyúló szinteken. E kikényszerített szolidaritásnak a mai napig léteznek megnyilvánulási formái, még ha a rendszerváltás óta eltelt évtizedek ki is üresítették vagy részlegesen felszámolták néhány elemüket. Ilyen a társadalom- és az egészségbiztosítás, a nyugdíjrendszer (amelyben, bár csak pragmatikus, pénzszerző okokból, de épp a Fidesz lépett vissza a klasszikus, baloldali szisztéma felé), valamint a mára fölszámolt, progresszív (sávos) jövedelemadózás.

Azonban a klasszikus baloldaliság – a kádári- és orbáni állam túlhatalmával és mindenhatóságával szemben – a közösségekre, sőt, e közösségekben élő egyénekre is komoly felelősséget és feladatot ruház. A szolidaritás követelte egyéni áldozatok és lemondás teljesítéséhez nem az államhatalom erőszakszervezeteinek eszközrendszerét alkalmazza elsősorban, hanem az állampolgár, belátáson és azonosuláson alapuló, önkéntes jogkövetésére épít. (Eszmék, álmok. Egy ideológia megengedheti magának az ilyen fokú utópisztikusságot, miközben nem építi le a központi hatalom kikényszerítő erejét sem.) Éppen ebből az elvárt felelősségből táplálkozik a baloldal rendpártisága – hisz aki normaszegő magatartást tanúsít, az épp a szolidaritást, a közösségi összetartozás és összefogás szükségességét árulja el. A közösség szabályainak áthágása a közösségben való létezés értelmét vonja kétségbe, ássa alá a szolidaritásba vetett bizalmat. Ilyen módon a normaszegővel szembeni, indokolt és arányos fellépés a társadalom működésének (egyik) záloga.

Mint írásunk elején jeleztük: e gondolatmenet csupán kísérlet a baloldali rendpártiság felskiccelésére. Elnagyolt, az alapelvek szükséges meghatározásától mentes – nem tankönyvi levezetés. Csupán arra jó, hogy érzékeltessük: nem zárja ki egymást a címben szereplő két fogalom.

Az MSZP azonban – akárcsak a Demokratikus Koalíció – még csak kísérletet sem tett a fentihez hasonló gondolatmenet bemutatására, hogy igazolja: a rasszizmussal (szerintünk is méltán) vádolt ex-rendőr polgármester-jelöltjük kiválasztását. A „nem is úgy volt”, „nem azt mondta”, „nem úgy értette” kezdetű magyarázkodások pedig még mélyebbre húzták a Pásztor Albert indítása körüli ideológiai mocsárba e két szervezetet.

Ennek oka pedig végtelenül egyszerű: nem létezik az a szellemi-ideológiai fundamentum a baloldali ellenzék pártjainál (még oly elnagyolt és esetlen verzióban sem, mint amivel mi álltunk most elő), amely egyedi, baloldali értelmezési keretet adhatna a „rendpártiság” kifejezésnek. Ennek hiányában pedig a politikai közbeszéd fogalmait 2006 óta meghatározó és kijelölő Fidesz értelmezési kereteit kénytelen használni nem csupán a közvélemény, de a baloldali pártok is. Ezt a kontextust felhasználva pedig Pásztor jelölése és mentegetése nem csupán vállalhatatlan, de a baloldal elárulása is.

*

Szavainkat a körülöttünk lévő világ – és benne saját magunk – definiálására, azonosítására és leírására használjuk. Ha nincsenek szavaink önmagunkra – nem is létezünk. Ha csak ellenfeleink fogalmi eszköztárát használva vagyunk képesek az önmeghatározásra, olyanok leszünk, amilyennek ellenfeleink mondanak minket. Aki lustaságból vagy alkalmatlanságból nem vesz részt nyelvünk kifejezéseinek folyamatos újradefiniálásában, jelentéstöbbletek és -deficitek létrehozásában, az önmagát írja ki mindenhonnan, ahol e nyelvet használják.

 

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz az Egyenlítő TV facebook-csoportjához!