Tisztelt Miniszterelnök Úr, kedves Feri!
A legnagyobb magyarországi közéleti blog alapító-főszerkesztőjeként, (amit akkor még Egyenlítőnek hívtak) én is részt vettem az MSZP 2009. március 21-i tisztújító kongresszusán. Senki sem tudta, hogy abban a több szempontból válságos helyzetben mire készülsz. A csarnokban összegyűlt tömegben állva még hittem bennünk, balosokban, hittem a baloldalban, ahogy sokan mások is. Megrendítő szavaidat a bizonytalantól való félelem mellett büszkeséggel is hallgattuk:
Azt hallom, azt üzenik nekem, hogy a változásokhoz szükséges összefogásnak, a változáshoz szükséges stabil kormánytöbbségnek és az ellenzék józan magatartásának én magam vagyok az akadálya. Remélem, hogy így van, hogy csak én magam vagyok az akadály. Mert ha igen, akkor ezt az akadályt én most megszüntetem
– mondtad. Most ugyanezekre a szavakra lenne szükségünk Tőled.
Ha megkésve is, de milyen jól cselekedtél akkor! Beláttad, hogy a helyzet tarthatatlan, személyed már inkább árt a politikai családodnak, minthogy hasznára lenne. Megvolt benned a képesség, hogy egyszerre legyél hazafi és áldozatra kész, egóját háttérbe parancsoló, hiteles baloldali politikus.
A kulcsszó a belátás, és Te rendelkeztél ennek képességével! Sokunk nevében mondhatom, ismét a belátásodra lenne szükség ebben a hasonlóan válságos politikai helyzetben. Ha most időben és jó irányba lépnél, azzal újra azzá a politikussá válnál, aki nem saját magával, hanem az általa képviselt üggyel, a baloldal ügyével foglalkozik. És itt igenis feladata lenne Botka Lászlónak is. Mivel a DK-ra és Rád is szükség van a kormányváltáshoz, - ám ennek az ügynek egy listás hely kiharcolásával ártanál -, az MSZP feladata lenne megegyezni veled, például egy 13. kerületi egyéni indulás lehetőségének megteremtésében.
Tisztelettel kérlek, hogy gondold végig azokat a történelmi precedenseket, vagy akár Bajnai Gordon példáját, amely esetekben egy élvonalbeli vezető képes volt a háttérbe húzódva segíteni egy friss, fiatal, de legalábbis kevésbé elhasználódott politikusi generáció felemelkedését.
Vedd észre kérlek, amit rajtad kívül már talán mindenki más észre vett: a Fidesz kampányembere vagy. Vitatkozhatunk arról, hogy "gonosz" ez a hatalom vagy sem, de arról nem vitatkozhatunk, hogy politikai kampányaik minden momentumát racionálisan, a "jó és rossz tudásának" felhasználásával tervezik meg. Nézd csak meg, hogy hol tart most az ellenzék, hogy mennyire képtelen összefogni és kitörni a néhány százalékok bűvköréből! És nézd meg, hogy ki a fő eszközük ezen állapot fenntartásában. Ha Vonát kell amortizálni, plakátra kerülsz Vonával, ha az MSZP-t, plakátra kerülsz MSZP-s politikusokkal. Elég téged megemlíteni, és a szövegkörnyezet többi szereplője zuhan 1 százalékot. Ezek tények, ezeket be kell látnod.
Kényelmes lenne azzal zárni a soraimat, hogy "sokan kiábrándultunk miattad és a különutas viselkedésed, egóharcod miatt a baloldali politizálásból", és ezt az állítást igaznak is tartom. De most álljon csak itt az, amiért személyes jótállást tudok vállalni: az én véleményem. Feri, én 10 évig eszköztelenül harcoltam a baloldalért. Ugyanúgy pakoltam padokat Molnár Gyula rendezvényein egyetemista aktivistaként, ahogy később melletted álltam a színpadon, mikor játékpisztolyt fogtak ránk, aztán létrehoztam az ország legolvasottabb, vállaltan baloldali elköteleződésű blogját, és segítettem csapatommal az összefogás jelöltjeinek kampányát is filmekkel, beszédírással.
De itt a vége. Én – egy emberként korábbi segítőid és támogatóid közül – kijelentem, hogy nem szavazok olyan listára 2018-ban, amelyen szerepel a neved.
Arra kérlek, ne legyél tovább fegyver a Fidesz kezében, ne terheld személyeddel a valódi ellenzéki összefogás ügyét. A Momentum akciójában való kezdeti, kétes részvételed is azt bizonyította, hogy nélküled most könnyebb közös ügyért küzdeni.
Tisztelettel egykori támogatód,
Németh Gábor
alapító-főszerkesztő
Egyenlítő blog / B1 blogok
