Megkérdeztem a Facebook-követőimtől és kedvenc csoportjaim tagjaitól, hogy mi volt életük legrosszabb, (rendszerszintű problémából fakadó) munkahelyi élményük alkalmazottként. Kértem, hogy írják le kommentben. Az első kommentelő azt írta, hogy a munkáltatók figyelik az alkalmazottaik Facebook-tevékenységét, így ő nem mer írni, és szerinte mások sem fognak.

Sajnos ennek a posztnak is arról kell szólnia, hogy mit tett Kádár ezzel az országgal.

Csakúgy, mint az iskolai sérelmeinkről írt első anyagot, ezt az írást is vitaindítónak szánom. Itt az ideje, hogy szembenézzünk azzal, amit már észre sem veszünk munkavállalóként::

Cégünk a tulajdonaként, főnökünk a csicskásaként kezel. Túldolgoztatás, csalás, trükközés, lelki és fizikai terror. A dolgozó véleménye, lénye, ízlése sem az övé, béréért arra is igényt tart a főnöke. Erre számíthat a magyar melós.

Én és a munka

Szinte bármelyik eddigi munkahelyemről, főnökömről írhatnék most sirámokat, de végiggondoltam, és sajnos sosem érnék a végére. Ebből (és a leveleitekből) is arra jutottam, hogy maga a rendszer beteg. Fontos leszögeznem, hogy ismerem a munka világát. Már előzetesen kaptam olyan üzeneteket, hogy "mit tudhat egy blogger a munkáról?". 18 éves korom óta magamat tartom el, és sok munkahelyet megjártam az elmúlt 13 évben.

Ha adhatok egy kéretlen tanácsot: nem érdemes leragadni egy munkahelyen, ha azzal magunkat erőszakoljuk meg, vagy belefásulunk a napjaink felét meghatározó cselekvésbe.

Dolgoztam könyváruházban, moziban, szerveztem OKJ-s tanfolyamot, szerkesztettem Mónika show-t az RTL-nél, vezettem céget, írtam beszédet, voltam bankos, sajtós és újságíró is.

Arra jutottam, hogy nem állást kell keresni, hanem elvégzendő feladatot, projektet.

(A kettő közötti fontos különbségről majd egy későbbi írásban ejtek szót bővebben.)

Most lássuk a történeteket:

"19 évesen egy könyvmultinál voltam eladó. A műszakjaink hosszúak voltak, tele törvénytelen "éles" váltásokkal, túlórákkal. Egy ellenőrzés esetére kint volt az iroda ajtaján a "hivatalos" beosztás, amiben minden rendben volt jogszabályilag. Viszont ténylegesen dolgoznunk egy másik beosztás szerint kellett, ami a konyhánk evőeszközös szekrényének belső oldalára ragasztottak fel."

"ha 08-16:20-ig tartott a műszakom (persze a 20 perces szünetet le kellett ugye dolgozni, k***a anyámat, hogy nem vagyok robot) akkor ha nem voltam ott 07:50-re, csak 07:52-re, már ment a hiszti, hogy márpedig 10 perccel előbb kell beérni, de rendszeresen 16:30.kor vettek le a kasszából, és utána még kasszaszámolás stb., szóval alaphangon minden nap fél-háromnegyed órával tovább tartott a meló."

"Vidéki multi, 8:00 a hivatalos munkakezdés, ha véletlenül késtél és később csekkoltál be, aznap fél órával többet kellett bent lenned vagy a hónap bármely napján 1 órát kellett ráhúzni. Van a cégnél bónusz amit negyedévente utaltak, ami persze nem volt lepapírozva. Ha elmentél betegszabira, a bónuszodat nem utalták el. Így a rendes szabadságot kellett fogyasztanod, ha beteg voltál."

"A túlmunka előbb utóbb az egészség rovására megy. Multi után jellemzően nem túl sokáig nyugdíjasok az emberek. Értem én, hogy a multi minél kevesebb emberrel akarja megoldani a folyamatos munkát, ám az is tény, hogy ezzel az életformával alig van szabadidő, hobbi és család. Gyakoriak is a válások, sokan a munkahelyen lépnek félre, hiszen ott többet, több emberrel találkoznak, mint a saját családjával. Ez a réteg tulajdonképpen elfelejtheti önmagát, mert folyamatosan dolgozik. Az a kis pihenő is gyakran alkoholizálásba fullad, érthető módon."

"A főnök szó szerint ütött-vágott embereket, és soha semminek nem volt következménye. A verbális terror folyamatos volt, mindenki hülye volt, meg segg, meg faszkalap, így nevezett minket, alkalmazottakat."

"A multi mindenbe beleszól. Figyeli a Facebook-profilodat, a megosztásaidat - én már átéltem kellemetlen perceket ezzel kapcsolatban nagyfőnöki irodában. Ott a minden multinál ugyanaz etikai kódex, miszerint munkahelyen kívül is úgy kell viselkedned, ahogy azt elvárják. Drogteszt: nézik a pisidet, és ha pozitív, senkit se érdekel, hogy munkára képes állapotban vagy, és egy hónapokkal ezelőtti spanglit mutat ki: kirúgnak, és feljelentenek... Szó nélkül átszervezik az életed, ha azt mondod nem tudsz túlórázni, kitalálják, hogy lesz neked jó, és ha nem gyorsan terítékre kerül a"nem kötelező itt dolgozni" mondat."

"A lelki terror a legcinkesebb. Annak ellenére, hogy volt ahol majdnem otthagytam a fogam, azt, amikor fölöslegesen stresszelnek, folyton megkérdőjeleznek, állandóan érzékeltetik az alá-fölé rendeltséget, és helyi gestapot szervez a főnök kooperáció és korrektség helyett, az amit nem tudok elviselni. Ha kell a lóvé, gyakorlatilag egy indirekt Stockholm-szindróma alakul ki, és próbálod az abuzálásodat munkakapcsolattá alakítani, miközben egy rab vagy."

"A jelenlegi munkahelyemen egy közvetlen munkatársam az ágyékomhoz ért a kezével. Először szóltam, hogy nem okés a dolog. Egy hónapon belül másodszor is megtörtént. Megígértem neki, hogy megütom, majd egy irodával arrébb költöztem."

"A főnökasszony Folyamatosan problémát generált az emberek között, ha éppen nem volt semmi, ő csinált csak azért, h meglehessen a napi fröcsögése. Aki visszaszólt neki készülhetett a megtorlásra. Gyomorideggel jártunk be dolgozni. Aztán felmondtam és utánam még többen. Később hallottam, hogy nem jön neki össze a baba. Nyilván ezt a frusztrációját csapatta le rajtunk."

"Balatoni nyári vendéglátós munka, 2009, napi 4500-5000 Ft, ami jól hangzott, ha az ember összerakja a hó végén, de ezért napi 12-14 óra munka volt az elvárás, szabadnap és hétvégék nélkül. Természetesen, a munkavállalói kiskönyvben heti 1-2 nap volt beírva. Olyan jó magyaros volt, ahol lehetett, nem ütöttük be a pénztárgépbe, nem jelentettük be stb."

"Egyéb feladataim közé tartozott pl. a hamutárak ellenőrzése és tisztán tartása, melyek 2 méterenként az étterem egyik végétől a másik végéig terjedő asztalokon voltak elhelyezve. Amennyiben a főnök talált olyan hamutálat, amiben volt hamu vagy csikk, darabja 1000 forintba került."

"Ez egy pici gyógyszeripari cég laborjában játszódott ahol rendszeres volt, h főnöki utasításra kamuznunk kellett a jegyzőkönyvekkel kapcsolatban, h a termelés gördülékenyen folyhasson. Korszerűtlenek voltak a berendezéseink. Az elszívó nem működött a fülkékben, az égéstermék ürült vissza a laborba. Egy daran komolyabb maszk volt öt emberre! :D Egyszer munka közben elvágtam a kezemet egy üvegeszközzel. Nem olyan durván, de azért majdnem elájultam. :D A főfőnök mondta, h üljek buszra menjek be a legközelebbi rendelőbe, kössék be a kezemet és jöjjek vissza dolgozni. Egy másik munkatársamnak ammóniás oldat fröccsent a szemébe, neki szintén beközölték. Ezek után a balhék után kaptunk pár műanyag munkavédelmi szemüveget és aláírattak velünk egy papírt, hogy mi megkaptuk az eszközt ha ezután baj lesz a cég nem vállalja a felelősséget értünk."

És hogy mi a tanulság? Olvasónk fájó pontossággal fogalmazta meg:

Még sok ilyenben lesz részed, hacsak nem mész át egy frusztrált, más f***al a csalánt verő személybe, mert akkor tiéd a pálya! Törj, zúzz, taposs el, és emberi vállakon feljebb fogsz jutni. Ha egy csendes, a munkáját rendben végző, békésen meglévő személy vagy, akkor neked semmi esélyed.

Írd meg saját történetedet kommentben, mert a téma megvitatása csak most kezdődik!

A poszt szerzője Németh Gábor újságíró, blogger