Hagyományos Beszélgetés Németh Gáborral az Egyenlítőn - 1 vendég, 1 téma, vágatlanul, vendég: Molnár Zsolt országgyűlési képviselő, a Nemzetbiztonsági bizottság elnöke
Lebontaná az MSZP a kerítést? Lesz Európai Egyesült Államok?
Magyarország a terroristák célpontja?
Manapság ipari méretekben folyik a mezőgazdasági termelés, és a pénzhajhászás háttérbe szorította az élelmiszer-biztonságot és a fogyasztók egészségét. Miközben a földeken génkezelt terményeket termesztenek, az állatokat is antibiotikumokkal tömik. A filmesek szerint mindez szorosan összefügg a lakosság elhízásával, a különféle betegségek terjedésével, a környezetszennyezéssel.
Pár hónapja nagyszerű írás jelent meg az Indexen a természet gyógyító erejéről. Nem is kellene meglepődnünk azon, hogy testünk az érintetlen természetben érzi jól magát, inkább az a furcsa, hogy nem vesszük észre: a fajunk kihalása már elkerülhetetlen. Az utolsó generációknak ajánlom szeretettel a lenti videót a témában. Amíg a túlnépesedés és a természetrombolás általi öngyilkosságunk befejeződik, érezzük még kicsit jól magunkat a fák között!
Tegnap este hivatalosan is eldőlt a kérdés: Isten, sors, szinkronicitás igenis létezik, sőt, az a közhely is igaz, hogy "ez egy kis ország". Történt ugyanis nemrég, hogy olvastam a hírekben: újraindul a Mónika Show az RTL-en, és megrohantak az emlékek. 11 éve dolgoztam ott 2 hetet, de több traumatikus élmény maradt meg bennem onnan, mint például 6 év MSZP-s beszédírás és közleménykiadás után. Pedig az RTL-nél sosem kellett végignéznem egy liftben, hogy milyen komoly nehézséget és méltóság-vesztést jelent szétbotoxozva megenni egy ketchupos melegszendvicset. Nem. Az RTL-nél általában szép, és általában betegesen gonosz emberek dolgoznak a véleményem szerint. Erről írtam nyílt levelet, az ellen tiltakozva, hogy az a mocsok újra képernyőre kerüljön.
Aztán interjúk sorát adtam az ügy kapcsán, kifejtve azt az álláspontomat, hogy az RTL emberek ezreinek életét tette tönkre hazugsággal, zsarolással, etikátlansággal, feketén végeztetett rabszolgamunkával. Dolgozókat és a Mónika Show átejtett vendégeit egyaránt élvezettel taposták el a balhé és a nézettség kedvéért. Az RTL úgy reagált a Nemzeti Televízió, a közmédia és mások megkeresésére, hogy:
én hazudok, ők minden etikai normát és törvényt betartanak
Oké, eltelt 11 év, az RTL persze hogy nyugodtan tagadja az egész sztorimat. Közben kb. 20 levelet kapok volt RTL-esektől, hogy semmi sem változott az elmúlt években, minden műsor ugyanolyan mocsok módon készül. Aztán tegnap este egy ismerősöm kiposztolja, hogy hideghívással próbálta egy RTL-es research (segédszerkesztő) beudvarolni őt az új Mónika Show-ba. Azzal a szöveggel, hogy az új műsorukba olyan embereket keresnek, akik módosítottak a testükön valamit, és ebből gondjuk adódott. Mondtam a srácnak, hogy hívja vissza őket azzal, hogy egy ismerőse szerepelni akar, és adja meg a számomat nekik.
Íme a bizonyíték arra, hogy az RTL még mindig egy gerinctelen patkányfészek, és 11 év alatt semmi sem változott.
Egy darabig játszottam a hazugsággyár rabszolgájával, majd felfedtem magam és szembesítettem vele, hogy miben vesz részt:
Így tesz tönkre életeket az RTL - vágatlan... by gabor-nemeth1
Találós kérdés következik:
Melyik társaságról szól az alábbi felsorolás?
Segítségül annyi kiegészítés a feladathoz, hogy amennyiben különbséget teszünk a világnézeti okokból táplálkozó fizikai és verbális erőszak között, úgy természetesen mindkettővel szemben felmentést adunk az elkövetőknek.
Tisztelt RTL Klub!
Ebben az esetben meg kell jegyeznem, hogy a megszólítás pusztán udvariassági fordulat. Az RTL és társcégei nem érdemesek sem tiszteletre, de még arra sem, hogy többként tekintsünk rájuk, mint amik: erkölcstelen és etikátlan, népbutító bűnszervezetek ezek, a vezetőik pedig a szememben torz lelkű roncsemberek.
2006-ban nálatok dolgoztam, pontosabban a nektek és veletek dolgozó műsorgyártó cégnél. Tudjátok, mi készítettük a Mónika és a Balázs Show-t. Ne kezdjetek most el kutakodni a nyilvántartásotokban, mert
egy gyors elbeszélgetést követően, feketén alkalmaztatok. Nem terheltetek aláírandókkal.
Miket mer írni ez rólunk?! Rólunk? A média császárairól?!- fortyoghattok most. - Húzzátok el a csíkot, és olvassatok tovább. (Értsétek ezt ahogy tetszik. Ugye, Peti?)
Tudom, ilyen mondatok után szoktátok az ügyvédet hívni, hogy lecsapjatok. Vagyis csak jobb esetben az ügyvédet... A rosszabbat le sem merem írni. Mikor fültanúja voltam a másik ügyintézési módszeretek leszervezésének egy éjjel, az asztalomon feküdve a napi 16 órázások sora után, csak csendben imádkoztam, hogy ne vegyetek észre. Nem hallottam semmit - mantráztam egyedül a sötétben. Szerencsére leléptetek. Nem is tudom, hogy pontosan mitől, de az mentett meg, hogy szartatok a túlhajtott rabszolgákra, sosem néztetek be hozzánk.
És Sebestyén Balázs?
Rövid, de fontos közbevetés, át lehet pörgetni. Bennem és másokban is igen vegyes Sebestyén Balázs munkásságának megítélése, ezt jól tudjuk. De a tisztesség megkívánja, hogy leírjam: míg Mónikáék átverték a "vendégeket" és nem fizettek, addig Balázsék beavattak mindenkit a játékba és fizettek. Ráadásul míg Erdélyi Mónika a nevünket sem tudta, felénk se nézett, ő csak stúdiózott, addig Balázs addig nem ment haza, amíg minden embere nem végzett a napi munkájával. Sőt! Nagyon megmaradt bennem a kép, hogy addig nem lépett ki az utcára Balázs, amíg le nem jött a tőle FÜGGETLEN, saját főnökös és csapatos Mónika szerkesztőségbe, és az ott maradtaknak nem mondott két kedves, figyelmes mondatot. Nem volt ez az ő dolga, nem pózolt ezzel senki előtt. Volt, hogy csak az én vállamat szorította meg hajnali kettőkor, hogy "remélem már hazajutsz pihenni". Azóta, hogy ennek pár hétig tanúja voltam, nem tudok beleugrani a nagy Balázs-fikázásokba. Off.
Visszatérve, négy tanúm van kéznél hirtelen, akiket szintén feketén dolgoztattatok, törvénytelenül. Az eddig leírtakért és a következő bekezdésekért is perelhettek bátran, minden szavamat bíróságon, tanúkkal tudom igazolni.
Álljon itt egy példa arra, hogy hogyan gázoltatok át embereken, nap mint nap, rutinból:
Arra tanítottatok, hogy az egyik felet a sztoriban "át kell baszni". Azokra a vendégekre mindig átbaszott félként hivatkoztatok. A másik fél tudta, hogy miért van ott, őt "csak" a szereplésért kellett átbaszni.
Meg is mutattátok egy vidéki betanításon, hogy megy ez. Mentorom, (nevezzük "szarházi mocsok #5"-Etelének) egy kedves, intelligens, többgyermekes nőt csalt fel mézes-mázos hangon a stúdióba azzal, hogy ha hajlandó az őt tönkretevő ex-férjével (aki kisemmizte) konfrontálódni Mónikánál, akkor az RTL-től saját ügyvédet kap, aki segíti a jövőben őt, hogy visszaszerezze a pénzét, amiből majd tudja nevelni a gyerekeit. Persze ez (is) kamu volt. Még én is elhittem a mentorom bársonyos hangú előadását, mert
engem is átbasztatok, ti médiagecik.
Ez a betanítás Mónika-szerkesztőknek: lásd úgy hazudni a mentorod, hogy te is csak utólag tapsolhatsz az alakításáért. És próbáld utánozni.
A hölgy felutazott, de jelezte, hogy este 9-kor indulnia kell a pályaudvarra, hogy elérje az utolsó vonatot a gyerekeivel. Nagy kiadás volt ez neki, de ugye mentorom ügyvédi segítsége lebegett a szeme előtt. Hitt benne, hogy visszaperelheti a vagyonát, hogy egyedül is el tudja tartani gyermekeit. Elhitte annak a szarházi patkánynak (én is, új "munkatársként"), aki felkereste őt az otthonában, (ahol olcsó üdítővel, de igyekezett kedvünkbe járni), hogy nem hazudunk. Miért?
Mert az autónkon ott volt az RTL-matrica. És az komoly cég, igaz?
Nos: a forgatás csúszott, a vonat elérése veszélybe került. Késő volt, a hölgy jelezte, hazamegy, a gyerekeinek aludnia kell, vonat nincs több. Ekkor már órák óta kvázi bezárva tartottuk a családot, engedéllyel mehettek WC-re is, mert nem futhattak össze a hazugsággal odacsalt kisemmiző volt férjjel, csak a stúdióban.
Értitek, Kedves Olvasóim?!
A nőt és a gyerekeit zártuk be, mert őket "kifizettük" az "RTL ügyvédje majd segít, kuss a neved"-hazugsággal. Az őt kisemmiző szélhámos mászkált, cigizett Szellő Pistával, kényeztette a másik öltözős csapat. Miért? Mert neki meg azt hazudtátok, hogy egy volt katonatársa fogja meglepni őt a stúdióban, mert Mónika már nem a Mónika Showt csinálja, hanem kedves karácsonyi műsorokat.
Selmeczi Viki, a műsor főszerkesztője, akit én nem tekintek embernek, de lelke tuti nincs, na ő odajött hozzám, hogy tartsam ott a nőt, majd hazavisszük RTL flottás kocsival. És én fasz, ezt is elhittem nektek. Megmondtam neki.
A sztori vége az volt, hogy Selmeczi Viki, te utolsó senki, röhögve mondtad a pofámba, hogy hagyjam ott őket éjszaka a gyerekekkel a szakadó esőben az utcán (Budapesten, miközben Pécsről jöttek), mert
ugye nem vetted komolyan, Gábor, hogy hazavisszük őket?
De, Viki, én komolyan vettem, szopjál le. De ugye az adást felvettük, a kötbéres kitételt aláírattuk, így az RTL-nek már jó. (A kötbéres rész mindig apró betű volt, és mindig pont halványabb tintával nyomtatva. Jé.)
Annyira szégyelltem magam, hogy az esőben sírva, bujkálva osontam el a kedves hölgy és gyerekei elől, A szarkupac irodába, a székház mellé. 16 órája dolgoztam aznap feketén nektek. Annyi tartotta bennem a lelket, hogy de legalább kap ügyvédet tőletek. Másnap a geci mentorom közölte feltett lábbal az RTL-ben, hogy az is kamu volt, jók voltunk. Így csináld. Azonnal "felmondtam". Azért az idézőjel, mert elég lett volna nem bemennem hozzád, Viki. De én basszus bementem. Azaz a villamoson összefutottunk. Elmondtam neked, hogy ez nekem nagyon nem egyeztethető össze a világommal, ne haragudj, de nem jövök többet. A válaszod az volt, az egész villamos hallotta, hogy:
nem lennél itt úgysem sikeres Gábor, senkikre itt nincs szükség, nyávogj otthon, leszarós.
Folytathatnám történetek tucatjaival, úgy napi 4-5 esettel, amikor embereket aláztatok, csaptatok be, használtatok ki és fel. De minek?
Az olvasóimat kérem, hogy terjesszék ezt a posztot minden fórumon, osszák, küldjék körbe. Addig pörögjön, addig menjen az RTL pofájába mindenhol, amíg be nem jelentik, hogy nem indul újra a Mónika Show.
Ezzel a névvel és működéssel nem indulhat el semmilyen műsor, mert azzal tönkretett emberek ezreit szúrjátok ismét hátba! Eddig és ne tovább! Itt az alkalom, hogy a közösségi média megakadályozzon egy ilyen förtelmes céget abban, hogy bármit megtegyen a profitért, kerüljön bárkinek bármibe (akár az életébe, emberi méltóságába).
A poszt szerzője Németh Gábor, újságíró, blogger, pár hétig a Mónika Show feketén dolgozó ex-segédszerkesztője.
"Utóiratként" álljon itt még egy korabeli írásom arról, mit műveltetek:
Segédszerkesztõ vagyok Mónikánál
Mónika-show.
A téma mostanában igen jelentõs figyelmet kap különféle bulvárlapok és rádiómûsorok jóvoltából. Megjelent, elhangzott sok tény a mûsor készítésével kapcsolatban, de egyik sem képes bemutatni azt, ami valójában a háttérben zajlik. Ez a kis írás arra hivatott, hogy leleplezze a hazai média legundorítóbb ''mûhelyének'', a Mónika-show szerkesztõségének titkait, melyeket külsõ szemlélõ sosem ismerhetne meg.
Mielõtt elkezdeném az élménybeszámolót, tisztázzuk, hogy én ki vagyok. A nevemet érthetõ okokból nem árulom el. Egy vagyok a 30-40 fiatalból, aki éjt nappallá téve azért dolgozik, hogy délutánonként kétmillió televízió képernyõjén tûnhessen fel Erdélyi Mónika vitathatatlanul bájos - és a félrevezetett szereplõk kínos - mosolya.
Reggel 10 óra, XI. kerület, Petzvál József utca 44. szám. Ki gondolná, hogy a rég feldarabolt Gamma Mûvek egyik felújított épületében, egy lapos, kétemeletes házban, kertvárosi környezetben készül Magyarország egyik legnézettebb délutáni show-ja? Sõt, nem is egy, hanem kettõ! (Mónika a földszinten, Balázs az emeleten.) Az IKO Productions tábla lelkes tévénézõknek bizonyára ismerõs lehet, a legtöbb RTL Klubon sugárzott mûsor végén megcsodálhatjuk. Az épület a környezõ házaktól csak a bejárat sajátos látképe különbözteti meg. Valószínûtlenül sok eldobált csikk és mûanyag kávéspohár árulkodik az épületben folyó megfeszített munkáról. Ha az ember a porta elõtt elhaladva végigsétál a szerkesztõség folyosóján, az már önmagában felér egy mellbevágással. A falak foltosak, koszosak. Néhol megrugdosták õket, vagy épp kávéval locsolták végig. A szerkesztõség két szobájában mintha bomba robbant volna. Mindenfelé eldobált papírlapok, kiszórt és összetaposott ételmaradványok, napok óta rothadozó gyümölcsök, eldobált cigarettásdobozok, összetört, koszos székek, elmaradott, leamortizált számítógépek, összefirkált monitorok és õsrégi, nagyrészt beszélgetés lefolytatására alkalmatlan telefonok hevernek. Természetesen tíznél több ember kényelmesen nem tudna ekkora helyen dolgozni, Mónikáéknak mégis sikerült öt éven át talpon maradniuk, átlag 40 (!) emberrel. A telefonokért mindig harcolni kell, reggel 11 és este 7 között pedig számítógépet szerezni esélytelen, a szerkesztõk kedvelik a hálózatos játékokat...
No, de mibõl is áll a munkánk?
Embereket kell átverni (finomítottam az általunk használt kifejezést), sok embert. Telefonálni kell. ''XY vagyok az RTL Klub televíziótól, zavarhatom egy percre?'' Ilyen egyszerû. Az emberek többsége (sajnos) megtiszteltetésnek veszi, hogy egy ilyen fontos helyrõl megkeresték, így a ''szóba elegyedéssel'' nincs gond. Ha már beszélünk, nincs baj. Bele kell túrni az alany életébe, és minél cifrább, mocskosabb dolgot kell kihúzni belõle. Örülünk a ''sima megcsalásnak'' is, de egy ''agresszív, feleségét verõ és megalázó férfi'' története egyenesen fõnyeremény. Ha teszem azt a hívott alany elsírja bánatát, hogy õt bizony megverték és megerõszakolták (jó megalázó módon), akkor már sínen vagyunk. Megértõnek kell lenni vele, és biztosítani, hogy a helyzet megoldására az egyetlen alternatíva, ha mûsorunkban ad hangot sérelmeinek. Ha az illetõ ebbe beleegyezik (néha ''gyúrni'' kell), akkor meg lehet keresni a másik felet. Vele közölni kell, hogy egy rég nem látott, kedves ismerõse meg szeretné lepni a mûsorban. Ha az átverés sikerül, akkor összehoztunk egy közepesen gyenge, kétszereplõs sztorit, a balhé garantált, a szerkesztõ fellélegezhet. Az átvert felet természetesen mindig biztosítjuk, hogy nem fog semmiféle kellemetlen helyzetbe kerülni, mert ''azért minket kirúgnának''.
Egyébiránt az alkalmazottak sincsenek túlzottan megbecsülve. A régi motorosok jól keresnek (persze ezért lemondhatnak a magánéletükrõl), az újoncok pedig hetente cserélõdnek. (Esetenként naponta.) Nem sokan engedhetik meg maguknak, hogy bizonytalan pénzért dolgozzanak hétfõtõl vasárnapig napi 14-16 órát, munkaszerzõdés nélkül.
Egy komolyabb történet, fajtalankodással, pedofíliával és erõszakkal megtûzdelve persze jobban fizet. Ha az ember egy sztori kedvéért tönkretesz egy házasságot, barátságot, kapcsolatot, családot, a magas nézettséget is borítékolhatja, ami házon belül nagy megtiszteltetés. Néha az embereknek karrierlehetõséget, jogi segítséget kell ígérni, és persze a vidékieket haza is fuvarozzuk! Vagy ha nem, akkor biztosan talál valami vonatot forgatás után, az már nem a mi gondunk. (Ez a történet egy kétgyermekes hölggyel esett meg, egy új kollégám (bocs, én voltam :)) emiatt mondott fel két ledolgozott hét után. Az õ szájába adták a hazugságot. A nõ várta beígért a kocsit, de az nem jött.) Természetesen a szereplõvel elõre megbeszélt tiszteletdíjtól (10-15 ezer FT) általában nem nehéz eltekinteni a felvétel utáni kavarodásban...
Casting, azaz szereplõválogatás. Igen, ez is a mi dolgunk. Járjuk a város forgalmas bevásárlóközpontjait és tereit, embereket szólítunk le. A lehengerlõ modor és az RTL-es igazolvány garantálja, hogy nem térünk vissza üres kézzel a szerkesztõségbe. Az emberek többsége gátlásos, nem mer ellentmondani, és pirongva elmondja az élete sötét dolgait, vagy egyszerûen elhajt. Ez a munkamódszer egyébként a srácoknak igen sok dekoratív hölgy telefonszámát szüli, de ez már egy másik történet...
Aztán ott a belsõ casting is. Az Expresszben olvasható a hirdetésünk, persze Mónikáról egy szó sem esik benne. A szereplõk bejönnek a szerkesztõség (durván lepukkant) casting-szobájába, ahol jól megváratjuk õket, majd szemérmetlenül rákérdezünk a szexuális szokásaiktól kezdve a lelki problémáikon át a magánéleti gondjaikig mindenre. Aki nem szalad el megalázottan, az jó eséllyel egy nap a szereplõnk lesz.
És ott az a híres szerzõdés, amivel mostanában igen élénken foglalkozott a sajtó. Az természetesen kamu. Az ember a szerzõdés aláírásával olyan alapvetõ jogairól mond le, ami az egész megállapodást alkotmányellenessé teszi. Az ORTT részérõl nem ritkán keresnek meg bennünket (fõként Kolosi Péter programigazgató urat) a szerzõdés miatt, de az RTL ezt a problémát is ''rendezte''. A szerzõdés két pontja változott meg. Egyrészt már nem 1,000,000 FT kötbérrel fenyegetjük a szereplõket, hanem a mûsor elkészítésének TELJES költségére perelhetõ, aki galád módon nem jön el szerepelni. A másik változás pedig az, hogy a szereplõ a panaszával közvetlenül a fõszerkesztõhöz (Selmeczi Viktória) fordulhat. Ennek is oka van, amit szintén mosolyogva közöltek a legutóbbi megbeszélésen. ''Így az emberek inkább felhívják a fõszerkesztõt, aki könnyedén leszereli õket, minthogy az ORTT-t keressék...''
Nos, zárom soraimat. Még millió és millió dolgot írhatnék a Mónika-show háza táján folyó dolgokról, de túl sok értelmét nem látom. Az a véleményem, hogy ami itt történik, az a média szégyene, és tenni kell érte, hogy megváltozzanak ezek a dolgok.
Megkérdeztem a Facebook-követőimtől és kedvenc csoportjaim tagjaitól, hogy mi volt életük legrosszabb, (rendszerszintű problémából fakadó) munkahelyi élményük alkalmazottként. Kértem, hogy írják le kommentben. Az első kommentelő azt írta, hogy a munkáltatók figyelik az alkalmazottaik Facebook-tevékenységét, így ő nem mer írni, és szerinte mások sem fognak.
Sajnos ennek a posztnak is arról kell szólnia, hogy mit tett Kádár ezzel az országgal.
Csakúgy, mint az iskolai sérelmeinkről írt első anyagot, ezt az írást is vitaindítónak szánom. Itt az ideje, hogy szembenézzünk azzal, amit már észre sem veszünk munkavállalóként::
Cégünk a tulajdonaként, főnökünk a csicskásaként kezel. Túldolgoztatás, csalás, trükközés, lelki és fizikai terror. A dolgozó véleménye, lénye, ízlése sem az övé, béréért arra is igényt tart a főnöke. Erre számíthat a magyar melós.
Én és a munka
Szinte bármelyik eddigi munkahelyemről, főnökömről írhatnék most sirámokat, de végiggondoltam, és sajnos sosem érnék a végére. Ebből (és a leveleitekből) is arra jutottam, hogy maga a rendszer beteg. Fontos leszögeznem, hogy ismerem a munka világát. Már előzetesen kaptam olyan üzeneteket, hogy "mit tudhat egy blogger a munkáról?". 18 éves korom óta magamat tartom el, és sok munkahelyet megjártam az elmúlt 13 évben.
Ha adhatok egy kéretlen tanácsot: nem érdemes leragadni egy munkahelyen, ha azzal magunkat erőszakoljuk meg, vagy belefásulunk a napjaink felét meghatározó cselekvésbe.
Dolgoztam könyváruházban, moziban, szerveztem OKJ-s tanfolyamot, szerkesztettem Mónika show-t az RTL-nél, vezettem céget, írtam beszédet, voltam bankos, sajtós és újságíró is.
Arra jutottam, hogy nem állást kell keresni, hanem elvégzendő feladatot, projektet.
(A kettő közötti fontos különbségről majd egy későbbi írásban ejtek szót bővebben.)
Most lássuk a történeteket:
I. TÚLDOLGOZTATÁS
"19 évesen egy könyvmultinál voltam eladó. A műszakjaink hosszúak voltak, tele törvénytelen "éles" váltásokkal, túlórákkal. Egy ellenőrzés esetére kint volt az iroda ajtaján a "hivatalos" beosztás, amiben minden rendben volt jogszabályilag. Viszont ténylegesen dolgoznunk egy másik beosztás szerint kellett, ami a konyhánk evőeszközös szekrényének belső oldalára ragasztottak fel."
"ha 08-16:20-ig tartott a műszakom (persze a 20 perces szünetet le kellett ugye dolgozni, k***a anyámat, hogy nem vagyok robot) akkor ha nem voltam ott 07:50-re, csak 07:52-re, már ment a hiszti, hogy márpedig 10 perccel előbb kell beérni, de rendszeresen 16:30.kor vettek le a kasszából, és utána még kasszaszámolás stb., szóval alaphangon minden nap fél-háromnegyed órával tovább tartott a meló."
"Vidéki multi, 8:00 a hivatalos munkakezdés, ha véletlenül késtél és később csekkoltál be, aznap fél órával többet kellett bent lenned vagy a hónap bármely napján 1 órát kellett ráhúzni. Van a cégnél bónusz amit negyedévente utaltak, ami persze nem volt lepapírozva. Ha elmentél betegszabira, a bónuszodat nem utalták el. Így a rendes szabadságot kellett fogyasztanod, ha beteg voltál."
"A túlmunka előbb utóbb az egészség rovására megy. Multi után jellemzően nem túl sokáig nyugdíjasok az emberek. Értem én, hogy a multi minél kevesebb emberrel akarja megoldani a folyamatos munkát, ám az is tény, hogy ezzel az életformával alig van szabadidő, hobbi és család. Gyakoriak is a válások, sokan a munkahelyen lépnek félre, hiszen ott többet, több emberrel találkoznak, mint a saját családjával. Ez a réteg tulajdonképpen elfelejtheti önmagát, mert folyamatosan dolgozik. Az a kis pihenő is gyakran alkoholizálásba fullad, érthető módon."
II. TERROR
"A főnök szó szerint ütött-vágott embereket, és soha semminek nem volt következménye. A verbális terror folyamatos volt, mindenki hülye volt, meg segg, meg faszkalap, így nevezett minket, alkalmazottakat."
"A multi mindenbe beleszól. Figyeli a Facebook-profilodat, a megosztásaidat - én már átéltem kellemetlen perceket ezzel kapcsolatban nagyfőnöki irodában. Ott a minden multinál ugyanaz etikai kódex, miszerint munkahelyen kívül is úgy kell viselkedned, ahogy azt elvárják. Drogteszt: nézik a pisidet, és ha pozitív, senkit se érdekel, hogy munkára képes állapotban vagy, és egy hónapokkal ezelőtti spanglit mutat ki: kirúgnak, és feljelentenek... Szó nélkül átszervezik az életed, ha azt mondod nem tudsz túlórázni, kitalálják, hogy lesz neked jó, és ha nem gyorsan terítékre kerül a"nem kötelező itt dolgozni" mondat."
"A lelki terror a legcinkesebb. Annak ellenére, hogy volt ahol majdnem otthagytam a fogam, azt, amikor fölöslegesen stresszelnek, folyton megkérdőjeleznek, állandóan érzékeltetik az alá-fölé rendeltséget, és helyi gestapot szervez a főnök kooperáció és korrektség helyett, az amit nem tudok elviselni. Ha kell a lóvé, gyakorlatilag egy indirekt Stockholm-szindróma alakul ki, és próbálod az abuzálásodat munkakapcsolattá alakítani, miközben egy rab vagy."
"A jelenlegi munkahelyemen egy közvetlen munkatársam az ágyékomhoz ért a kezével. Először szóltam, hogy nem okés a dolog. Egy hónapon belül másodszor is megtörtént. Megígértem neki, hogy megütom, majd egy irodával arrébb költöztem."
"A főnökasszony Folyamatosan problémát generált az emberek között, ha éppen nem volt semmi, ő csinált csak azért, h meglehessen a napi fröcsögése. Aki visszaszólt neki készülhetett a megtorlásra. Gyomorideggel jártunk be dolgozni. Aztán felmondtam és utánam még többen. Később hallottam, hogy nem jön neki össze a baba. Nyilván ezt a frusztrációját csapatta le rajtunk."
III. CSALÁS ÉS TRÜKKÖZÉS
"Balatoni nyári vendéglátós munka, 2009, napi 4500-5000 Ft, ami jól hangzott, ha az ember összerakja a hó végén, de ezért napi 12-14 óra munka volt az elvárás, szabadnap és hétvégék nélkül. Természetesen, a munkavállalói kiskönyvben heti 1-2 nap volt beírva. Olyan jó magyaros volt, ahol lehetett, nem ütöttük be a pénztárgépbe, nem jelentettük be stb."
"Egyéb feladataim közé tartozott pl. a hamutárak ellenőrzése és tisztán tartása, melyek 2 méterenként az étterem egyik végétől a másik végéig terjedő asztalokon voltak elhelyezve. Amennyiben a főnök talált olyan hamutálat, amiben volt hamu vagy csikk, darabja 1000 forintba került."
"Ez egy pici gyógyszeripari cég laborjában játszódott ahol rendszeres volt, h főnöki utasításra kamuznunk kellett a jegyzőkönyvekkel kapcsolatban, h a termelés gördülékenyen folyhasson. Korszerűtlenek voltak a berendezéseink. Az elszívó nem működött a fülkékben, az égéstermék ürült vissza a laborba. Egy daran komolyabb maszk volt öt emberre! :D Egyszer munka közben elvágtam a kezemet egy üvegeszközzel. Nem olyan durván, de azért majdnem elájultam. :D A főfőnök mondta, h üljek buszra menjek be a legközelebbi rendelőbe, kössék be a kezemet és jöjjek vissza dolgozni. Egy másik munkatársamnak ammóniás oldat fröccsent a szemébe, neki szintén beközölték. Ezek után a balhék után kaptunk pár műanyag munkavédelmi szemüveget és aláírattak velünk egy papírt, hogy mi megkaptuk az eszközt ha ezután baj lesz a cég nem vállalja a felelősséget értünk."
És hogy mi a tanulság? Olvasónk fájó pontossággal fogalmazta meg:
Még sok ilyenben lesz részed, hacsak nem mész át egy frusztrált, más f***al a csalánt verő személybe, mert akkor tiéd a pálya! Törj, zúzz, taposs el, és emberi vállakon feljebb fogsz jutni. Ha egy csendes, a munkáját rendben végző, békésen meglévő személy vagy, akkor neked semmi esélyed.
Írd meg saját történetedet kommentben, mert a téma megvitatása csak most kezdődik!
A poszt szerzője Németh Gábor újságíró, blogger
Kedves Olvasó!
Ma újra kimerítően sikerült foglalkoznom az iskolai megaláztatások kérdéskörével, remélem segítve ezzel a visszaemlékezést, felismerést, feldolgozást sokaknak. Ez nem sikerült volna két profi rádiós, Puzsér Robi és Horváth Oszkár nélkül, akikkel a Jazzy 90.9-en beszélgettünk a témáról. A meghívást ezúton is köszönöm nekik.
Két nagy publicisztikával, az Index és a Jazzy 90.9 segítségével, összesen százezernyi olvasóval, sok-sok ezer megosztással, két rádióműsorral elmondhatjuk, hogy akit a témával az interneten eddig elértünk, az kiírhatta magából iskolai sérelmeit, beszélhetett róluk, átgondolhatta őket. A témát nem elengedve teszünk egy lépést előre az időben. Az iskolától kicsit eltávolodva újabb vitákat fogunk az Egyenlítő csipet-csapatával generálni, ezúttal a munkahelyi terrort fókuszba helyezve.
Történeteiteket várom az ngjbp PONT 85 KUKAC gmail PONT com címre, vitaindító írás hamarosan ugyanitt.
A posztot azzal kezdeném, hogy spóroljátok meg az "ez fideszes/emeszpés blog" és az "ezért nincs ellenzéki összefogás" (ízlés szerint) kommenteket. Aki átfutja az újraindított Egyenlítőt (amit évekig megérte emeszpés befolyás alatt tartanom, na, csak leírtam), az láthatja, hogy a piaci értéke nulla, ellenben elkezdtem dobozokon és szekértáborokon kívülre merészkedni írásaimban. Nekem is furcsa, de izgalmas. próbáljátok ki a kommentmezőben Ti is, kedves véleményt véleményezők!
Nos: elfogult vagyok, mert kevés zsigerileg irritálóbb embert láttam eddig videózni, mint Gulyás Márton.
Undoromat leküzdve mégis beleástam magam a munkásságába, és kellemesen csalódtam. Fost csinál, mert szarnak nem elég tömény, sőt, unalmasan vágott anyagokat készít, de alapos, technikás, pénzben mérhető idő alatt készülő szart. Szekértáborosat, megosztót, mint mi annak idején. Csak a miénk még vacakabb volt, mert én vágtam
Az aktualitásokra csak most térek rá, ezzel felborítva mindent, amit 8 éve a Népszavánál belém vertek:
Gulyás Márton festékes balfaszkodása, aztán a mártír képet vágó beállásai (szerintem kilobbizta, hogy bilincseljék meg) gyomorforgatóak, és ugyanolyan erőtlen és súlytalan húzások Orbán rendszere ellen, mint az egész CEU-hiszti.
Nyolcvanezer ember ide vagy oda! Ne izguljon senki, kifejtem. Orbán pedig hátradőlhet, a tervei sínen vannak.
Ezzel a festékezéssel. egy videóblogger bevállalt egy borítékolhatóan apró kellemetlenséget pár ingyen újságcikkért. Aki átfutja az elmúlt hetek teljes sajtóját, az jól látja, hogy az ellenzéki / független (haha) híreket Orbánék tervezték meg íróasztalon. Hiszti-szakasszal és visszavonulási forgatókönyvvel. Éljen az ibizai szuper-kokain! Közben volt más is, a Balaton például Mészáros Lőrincé lett, de akkor is CEU! (Amit nem is akartak végigvinni soha.)
Ráadásul olyan balfasz módon akciózott Gulyás, hogy a szerencsétlen kivezényelt rendőrt öntötte le, aki ma, a poszt publikálásának napján, hónap felénél azon agyal, hogy a gyerek mit eszik egy hét múlva.
Töketlen balfaszkodás ez, látszik hogy senkinek sincs valódi problémája semmivel.
Az a 100 ember a rádiónál vasárnap... ott voltam, pofán paprikáztak, mert épp nem cigiztem hátul a többi fesztiválozóval. Azon röhögtem, hogy az utcában unatkozó első rendőrnél egymás háta mögé másztak forradalmár szabadságharcosaink, és az egész menet sör meg spanglicserélgetésről / kéregetésről szólt. Ilyenekkel léptek le emberek méterenként: hogy "na jó, holnap nagyihoz megyek", "menjünk inni", "pisilnem kell".
Olyan ez a színvonal, mint mikor az MSZP kemény tüntetéssorozatot jelentett be pár éve, majd hozzátették, hogy az első alkalom még inog, mert lehet nem javul addig az időjárás.
Ami időjárástól és másnapi programtól függő megmozdulás, az nem tüntetés, hanem luxushiszti.
Nem baj ez, csak ne nevezzük felháborodásnak. Ez buli. Tavaszi fesztivál közpénzen. Ha tudnátok, mekkorát szopnak azok a rendőrök! Tudom, belsős mesélte. Rohadt visszatetsző, hogy egyetemisták röhögve, iPhone 12-essel hakniznak a CEU-ért, (ami ennek az egész pusztuló civilizációnak az egyik fogaskereke globálisan), és elsétálnak vakon az éjszaka guberáló néni mellett azt harsogva, hogy vége a jogállamnak.
Minden egyes éhező, fázó, megalázott, akár betegsége, akár kora miatt leírt honfitársunk nagyobb menetet érdemelne.
Ezért tudunk megmozdulni? Ja, ezért sem. Ez egy tavaszi fesztivál. Azt meg inkább a Deákon, ahol nem igényel állami személyzetet. És basszus, ez már ilyen indulatos poszt lesz, leírom: Soros egy szar alak, utána kell nézni. Nehogy azért szeressük meg, mert a Fidesz nem szereti. Azért utálhatjuk, mert nincs lelkiismerete, és a piramist védi, ami az emberiség 90 százalékát kizsákmányolja. Ja, de mi a gép előtt terpeszkedve a 10 százalék teteje vagyunk, bocs.
A CEU-ügy... A Fidesz bevett módszere ez a valódi mutyik fedezésére. Durrantanak egy nagyot, majd mikor dől a szar, jön az előre kitalált visszavonulás. Ezek már most tudják hogy miért/mennyi ember fog tüntetni 5. Orbán-kormány 16. hónapjában!
u.i.: A Magyar Rádió Óbudán van. De tudom, hideg volt...
A poszt szerzője Németh Gábor, aki az MSZP-nek dolgozott, de lefizette a Fidesz, kétséges erkölcsi bizonyítványa van (pontosabban vitatott, hogy van-e neki), egyszer lekurvázott egy képviselőt, nem fizeti a parkolási büntetéseit, és Fodor Gábor homoszexuális élettársa. (Irónia egy olyan hely, ahol irónok élnek. - loptam H.)
ANYÁZÁS ON:
Kedves visszatérő Olvasó!
Amennyiben az elmúlt napokban (hozzám hasonlóan) részt vettél minden lehető tüntetésen, kérlek írd meg személyes tapasztalataidat az ngjbp PONT 85 KUKAC gmail PONT com címre, vagy Facebook-on!
Azzal, hogy 3 napja a CEU-ért éjszakázom, sajnos egyre nehezebb azonosulnom. Épp arról írok egy, a mostaniakhoz hasonló, giga-méretű posztot, hogy mennyire bénácska és hatástalan ez az egész. Írj akkor is, ha te kevésbé vagy pesszimista, illetve ha van gondolatod arról, hogy mit lehetne jobban csinálni.
Köszönöm, ha segítetek a nagy tüntetés-elemzésben!
Gábor
